(Természetesen az adatokkal semmi mást nem csinálunk és senkinek nem adjuk ki őket.)
Kattintsatok ide a Cebion pólóért.
(Természetesen az adatokkal semmi mást nem csinálunk és senkinek nem adjuk ki őket.)
Kattintsatok ide a Cebion pólóért.
Nagy nehezen mindent összeszámoltunk, de még mielőtt végre-valahára elárulnánk, hogy ki nyerte a Cebion cseppek 10 éves jubileuma alkalmából szervezett receptpályázatot, hatalmas vastagbetűs KÖSZÖNJÜK jár mindenkinek, aki írt, olvasott és szavazott! Fantasztikus volt látni a lelkesedést és a kreativitást anyukáktól-apukáktól, sőt, egy-egy nagymamától is :) Voltak könnyebb és nehezebb alapanyagok, de tudjuk: akinek kisgyereke van, nem ismer lehetetlent. Igyekeztünk körbejárni a legmagasabb C-vitamin tartalmú élelmiszereket - miközben fontos tudni azt is, hogy ha biztosra akartok menni - például náthaszezonban - akkor érdemes vitaminkészítménnyel biztosítani a C-vitamin bevitelt. Kisgyerekeknél szerintünk erre a Cebion cseppek a legjobb módszer, de ezt valószínűleg ti is tudjátok :)
És akkor tényleg nem húzzuk tovább.
Az összesített közönségdíj győztese - ez valószínűleg nem meglepetés annak, aki a karfioltól kezdve követte a blogot - Veruss lett. Szinte minden fordulóban igyekezett teljes menüsort komponálni az adott alapanyagra - ezzel a zsűri tetszését is elnyerte - és kiválóan mozgósította ismerőseit a szavazásra. Egy aktív férfiú, Hetyi ugyan az utolsó fordulóra megszorította, de mivel Veruss az elejétől fogva versenyzett, előnyét nem lehetett behozni. Gratulálunk!
A zsűri fődíjának győztese az a versenyző, aki minden egyes alapanyagból a tökéletes, gyerekeket és ínyenceket egyaránt kielégítő, mégsem bonyolult - tehát anyukabarát - étel megalkotására törekedett. Emellett gyönyörű képeket is készített, nem utolsósorban a szabadsága alatt sem hanyagolt minket :) Ez a versenyző pedig Olíva. Gratulálunk neki is!
Az "Apa főz" különdíjra három versenyző volt igazán esélyes. Ha a beküldött ételek számát, vagy a megszerzett szavazatokat nézzük, Hetyi és Koni dicséretes teljesítményt nyújtott. Azonban a stílust és ötletességet tekintve - amik egy gyakorló szakácsnál és apánál elengedhetetlen tulajdonságok - a zsűri szerint kétség sem fér ahhoz, hogy a lehengerlő Fernando Torres a leginkább érdemes a végső díjra. Gratulálunk, Fernando!
És még mindig nincs vége, hiszen egyrészt, mint ígértük, minden résztvevőnek szeretnénk ajándékot adni. Holnap kiteszünk ide egy linket, amire kattintva rögzíthetitek, milyen méretű pólót szeretnétek és hogy hová küldhetjük.
Másrészt szeretnénk a sok-sok összegyűlt receptből egy kis füzetet készíteni nektek és a többi anyukának-apukának az országban (bár amennyi jó ételt küldtetek, inkább receptkönyv lesz az), így ezzel kapcsolatban is lesz még mit mondanunk :)
Sziasztok!
Hamarosan kihirdetjük a végső összesített legnagyobb győzteseket, addig is a spenótos forduló eredményéhez meghívtuk Popeye-t:
A bátor tengerész számításai szerint a legtöbb szavazatot villám spenótos galuskái kapták, amit beküldője gombapaprikással készített el. Popeye szerint a bolti csiperke helyett érdemes erdei gombákat is keresni, ez remek családi szórakozás lehet a késő nyári erdőben. A gombákat természetesen minden esetben vizsgáltassátok meg gombavizsgálóval - a piacokon a vizsgálat ingyenes!
A zsűri ezúttal kétfelé szakadt Olíva spenótos túróval töltött tojástekercse és Niki spenótgombóca között, miközben Popeye elismerően kacsintott Koni spenótos chipse és Flier Judit spenótos tócsnija felé is. A már-már profinak tekinthető főzőmester anyukák közül ezúttal Niki felé hajlott a zsűri többségének keze, övé tehát a heti nyeremény.
Gratulálunk!
Sziasztok, mielőtt nekifutunk az utolsó, spenótos fordulónak, következzen egy rövid eredményhirdetés.
Hetyi utolsó pár fordulóban bemutatott hajrája Gyurta Dánielt is megszégyenítené, egyszerre 4 receptre is gyűjtötte a szavazatokat. A kánikulában nem meglepő, hogy ezek közül végül az áfonyás örvény fantázianevű nyári frissítő lett a befutó. Gratulálunk!
Olíva töltött táskája majdnem megnyerte a közönségdíjat, de a zsűri szerint is az egyik legjobb recept volt - ha nem is a legegyszerűbben elkészíthető. Koni receptjében pedig az áfonyás burgonyagolyók kaptak elismerő bólintásokat. A hét győztese viszont Pozitron, akinek sült palacsintája mindenkit meggyőzött. Gratulálunk!
Most tehát hajrá, spenót! Szólj mindenkinek, hogy szavazzon a TE receptedre jövő kedd éjfélig!
A hatodik forduló végén lássuk, ki tudta a legtöbbet kihozni a sokoldalú, édesen és sósan, főzve és nyersen egyaránt használható sárgarépából.
Szoros volt a verseny a közönségdíjért - na nem azért, mert Veruss több receptje holtversenyzett egymással, hanem mert egészen az utolsó pillanatig Hetyi kiváló vegaburgerével is küzdöttek. Végül azonban győzött a túlerő és ismét Veruss kapta a legtöbb szavazatot. Gratulálunk!
A sárgarépa azokat is megihlette, akik eddig csendben figyelték az eseményeket. A beszédes nevű akezdo répa-dinnye itala egyszerűségében megkapó, a dinnye és a gyömbér valóban tökéletesen egészíti ki ezt a nyári frissítőt. A zsűri elismeréssel adózott Hetyi körözött-kreációja, a mindig jó tollú Torres apuka tévépitéje és Olíva "idegenbe is győzni megyünk" mentalitással készült palacsintatornyának.
A tapasztalt versenyzőket ezúttal viszont megelőzte egy újonc: vszasz csicseriborsóval párosította a nyers sárgarépát, ami nálunk nyerő kombinációnak bizonyult. Kis utánajárással persze kiderül, hogy vszasz minden, csak nem zöldfülű. 2007-ben indította blogját, tehát nagy öregnek számít a magyar gasztrobloggerek között :)
Gratulálunk!
Szokásos utószóként emlékeztetünk mindenkit, hogy jövő szerdáig lehet szavazni az áfonyás receptekre! Menjen a körlevél a barátoknak, kollégáknak, a gyerekek osztálytársainak és tanáraiknak! Közben pedig lehet gondolkodni és írni a recepteket, a hét témája a szélsőséges reakciókat kiváltó spenót.
Ahogy az lenni szokott, ma hirdetünk eredményt a sárgarépás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, áfonyás forduló legjobbjaira!
Tudtátok, hogy a '30-as években Amerikában a Popeye-rajzfilmsorozat hatására harmadával megnőtt a spenótfogyasztás? És azt, hogy azért a téveszméért, miszerint kiugróan magas a vastartalma, egy XIX. századi tudós okolható, aki egyszerűen elírt egy tizedesvesszőt?
Persze, ettől még a spenót remek zöldség, mert többek között tartalmaz kálciumot, káliumot, magnéziumot, A-, B2-, B6-, C-, E-, K-vitaminokat, mangánt, folsavat, niacint, szelént, sőt, még Omega-3 zsírsavat is... Hát ezek után milyen szülő az olyan, aki nem eteti meg gyermekével ezt a csodanövényt?
A gyermekek azonban általában nem rajonganak a spenótért. Talán a színe, talán a közétkeztetés tehet róla, de nem reprezentatív felmérésem szerint tízből nyolc gyerek gondolkodás nélkül, visszakézből vágja rá a "Szereted a spenótot?" kérdésre, hogy "utálom". Nálunk itthon az arány kicsit jobb, négy gyerekem közül kettő megeszi, egy elnyammog belőle néhány falatot, ha nagyon muszáj, és egy teljesen elutasító. Persze, ez a főzelékre vonatkozik.
Új ösvényeket kell hát vágni, valami alternatívát kell kitalálni a spenótszörny fogyaszthatóvá tételére; mondjuk mi lenne, ha juhtúróval, krémsajttal keverve, levelestésztába tekerve, csigaként sütve kínálnánk, mint holmi nasit...?
Így már mindjárt más.
Hozzávalók:
2 csomag leveles tészta (tekercses, 275 g/db)
5 dkg vaj
75 dkg friss spenót
2 tojás sárgája
10 dkg krémsajt
10 dkg juhtúró
só
bors
szerecsendió
A spenótot megtisztítom: a vastagabb ereket egyszerűen kitépem a levelekből, majd alaposan megmosom, lecsepegtetem. Vajon néhány perc alatt megpárolom, és amikor teljesen összeesik, botmixerrel pürésítem.
Egy tálban összekeverem a tojássárgákat, a krémsajtot és a juhtúrót, sózom, borsozom, és reszelek bele némi szerecsendiót. Beleforgatom a közben nagyjából kihűlt spenótot.
Előmelegítem a sütőt 190 fokra. Kitekerem a levelestészta-tekercseket, elosztom rajtuk a masszát, majd a hosszabb oldalánál feltekerem a két téglalapot. A hengereket egy centi széles csigákra vágom, majd sütőpapírral borított tepsire helyezem őket egymástól kb. két centi távolságra, mert sülés közben megnőnek. Fél óra alatt szép pirosra sütöm a csigákat.
Sziasztok, szeretnénk megnyugtatóan lezárni a "ki csalt hogyan és kinek áll ez érdekében" témát, hogy az utolsó pár fordulóban zavartalanul és jó kedvvel foglalkozhassatok a receptírással, -olvasással és a sportszerű versenyzéssel.
Kétféle kifogás merült fel az elmúlt pár napban, mindkettőt jó alaposan megvizsgáltuk és a következőkre jutottunk.
1. Nem saját receptek feltöltése
Ezt tartjuk a súlyosabb problémának a kettő közül, szerencsére ezt könnyebb megoldani is.
Voltak olyan pályázók, akik a részvételi szabályokat (és a tisztesség alapszabályait) megszegve mások által írt recepteket és mások által készített fotókat töltöttek fel. A szervezők és a zsűri sem tartja fejben a világ összes weboldalán megjelent összes ételleírást és ételfotót, ezért sajnos nem mindig vesszük észre a csalást. Ha észrevesszük, vagy ha valaki jelzi azt akár kommentben, akár e-mailben, a csaló versenyzőt kizárjuk és összes feltöltött receptjét töröljük. (Ehhez kis türelmet kérünk a többiektől, nem megy két perc alatt)
Legnagyobb sajnálatunkra egy korábbi forduló nyertese lopott recepttel győzött, és a csalás csak most derült ki. Nem tartjuk valószínűnek, hogy visszaküldi nyereményét, mindenesetre a szerdai eredményhirdetésre a zsűri ki fog választani egy másik győztest a kérdéses fordulóból.
2. Szavazatgenerálás
Néhány esetben felmerült a gyanú, hogy a versenyzők géperejű segítséget vesznek igénybe a szavazatszámuk növeléséhez. Ezt egy fokkal nehezebb bizonyítani, viszont szerencsére a szervezők sem tegnap végeztek az alapfokú számítástechnikai tanfolyamon.
Megvizsgáltuk a korábbi fordulók szavazásait és az elmúlt hét folyamán élőben is követtük az eseményeket. Arra jutottunk, hogy egy versenyző - vagy családtagja, vagy ismerőse - szinte biztosan próbálkozott szoftveresen manipulálni a szavazatokat. Reagálva a kérdésben kialakult találgatásokra: nem Veruss volt az. A szervezők véleménye szerint a szavazótábor közösségi oldalakon történő toborzása nemhogy nem szabályellenes, de egyenesen javasolt.
A szabályzatban nincs kikötve a szavazatszerzés módja, de természetesen elítélünk minden olyan módszert, ahol nem ember kattint a "Tetszik" gombra. A gépek támadását meg lehet nehezíteni (ezt a múlt héten meg is tettük), illetve ki lehet védeni teljesen, de akkor nektek, embereknek sokkal idegesítőbb lenne a szavazási folyamat. Mivel úgy látjuk, hogy az egy kivételtől eltekintve tisztességesen folyt a szavazás, és a végeredményt az az egy eset nem befolyásolja, nem tervezünk további lépéseket azon túl, hogy figyeljük a gépi csalásra utaló jeleket.
Köszönjük, hogy elolvastátok ezt a hosszú és unalmas posztot, nem tervezünk több ilyet.
Ha bárkinek maradt még kérdése, ide írja kommentben, vagy ide e-mailben.
Sziasztok, a hidegfront és a kommentvihar közepette újabb fordulón vagyunk túl. Pillanatokon belül tisztába és helyretesszük a dolgokat, szavazatszámlálásilag és eredetiségvizsgálatilag is, de addig is egy gyors eredményhirdetés, ahol reméljük, méltó győztesek születnek.
A legtöbb szavazatot ezúttal villám paprikaladikja kapta.
Nem szakítottuk meg a hagyományokat: a szokásokhoz híven most is pokolian nehéz volt kiválasztani a legjobbakat, ezért a zsűri ezúttal is hosszasan tanakodott, hogy kiket emeljen ki. A legjobb (saját) receptet Niki küldte be (sült paprikaragu vörös lencsével és házi mini kolbászokkal), így övé a zsűri díja, és az ezzel járó nyeremény. Az igazán tápláló és ízletes főzelékféle szokatlan ugyan, de mi is szívesen tálalnánk a vasárnapi ebédnél.
Nagyon tetszett Olívia töltött óriáskagylója: elkészítése egyszerű, egészséges, illetve a gyerekek általában kedvelik a tésztákat és szeretik az ételt kézbevenni, így valószínűleg sikert aratna körükben. (Olívia egyébként a lazacpogácsák saláta fészekben recepttel is kiemelkedett a mezőnyből a héten.)
Ismét remekül szórakoztunk Fernando Torres, a Kotyvasztó Apa receptjén, a Fajita (Ross Geller után szabadon) címűn, és a választ is tudjuk merengő kérdésére, mivel megkérdeztük a piacon: ez a kukorica nem az a kukorica, amit gyerekkorunkban főzött a mama. Ez már speciális csemegekukorica, és tényleg tíz perc kell neki.
Gratulálunk!
Láttuk, hogy a hét alapanyaga, a sárgarépa is megmozgatta a fantáziátokat. Ismét egy hétig szavazhattok a legjobb receptekre, kérjük a programozó ismerősöket, hogy fogják vissza magukat :) Szerdáig pedig küldhettek újakat is, méghozzá áfonya témában.
Nem is tudom, mi lenne Pannival, a kislányommal nyáron, ha nem lennének gyümölcsök. Ilyenkor, nagy melegek idején még a szokásosnál is kevesebbet eszik, viszont a gyümölcsöket imádja: őszibarack, körte, alma, banán és főleg a bogyósok jöhetnek minden mennyiségben. Így először eperszezon idején tölti fel vitaminkészleteit, aztán a málna és az áfonya idején.
A fekete áfonyát különösen szereti, szerencsére mostanában ha itt a szezonja, rendszeresen kapható a piacon, főleg Erdélyből kerül hozzánk.
Ha Pannin múlna, boldogan megenné az egészet nyersen, de néha azért sütni-főzni is szoktam vele (például palacsintába keverem), vagy joghurtos turmixokat készítek belőle.
A nálunk kapható fekete áfonya (rokona, a jóval savanykásabb vörös áfonya csak aszalványként kerül a boltokba) C-vitamin mellett például jelentős mennyiségű A-vitamint is tartalmaz, így jó hatással van a látásra. A II. világháborúban a légierő pilótáinál alkalmazták éjszakai bevetések előtt, mert kísérletek igazolták, hogy javítja a sötétben látást, jó farkasvakság ellen.
Emellett antioxidáns, erősíti az immunrendszert, és a népi gyógyászat is ismeri sokoldalúságát, például baktériumölő hatását.
Az alábbi receptben is kíméletesen bántam vele, hogy jó tulajdonságait megőrizze.
Kókuszos-fekete áfonyás tejberizs étcsokival
Hozzávalók:
1 ek. vaj
3 ek. kókuszreszelék
1 bögre kerekszemű rizs
3 bögre tej
csipet só
3 ek. nádcukor
25 dkg fekete áfonya
5 dkg étcsoki
A vajat egy vastag fenekű fazékban megolvasztom, rászórom a kókuszreszeléket és állandóan kevergetve pirítom egy kicsit. Utána hozzáöntöm a megmosott, leszűrt rizst, átforgatom, majd felöntöm a tejjel. Sózom, cukrozom és kis lángon fedő alatt addig főzöm (időnként megkevergetve), míg a rizs meg nem puhul. Ekkor beleforgatom az áfonyaszemeket, hagyom egy kicsit rottyanni és elzárom a gázt, fedő alatt hagyom kihűlni. Mikor már csak langyos, akkor forgatom bele a felaprított étcsokidarabokat.
Hidegen és melegen egyaránt finom egy jó leves után, vagy kisebb adagban desszertnek.
Sziasztok!
Nagyon örülünk, hogy továbbra is érkeznek az új receptek, és látjuk, hogy nagyon lelkesek vagytok. Nyilván sokan meg szeretnétek nyerni a fődíjat is, és ez így van rendjén.
Azonban tudomásunkra jutott, hogy néhányan visszaéltek a szavazás rendszerével. Most arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy a verseny tisztaságának érdekében ne manipulálja semmilyen módon a szavazást. Ez a blog nem ezért született. Természetesen családtagokat és barátokat lehet buzdítani, de tisztességtelen módszerekkel kérjük, hogy ne gyűjtsön senki se szavazatokat.
Megértéseteket köszönjük, és ne felejtsétek el, hogy a hét témája még mindig a sárgarépa!
Sziasztok!
Annyit szeretnénk gyorsan elmondani, hogy nagyszerű, hogy ennyi apuka és anyuka ragad hétről hétre fakanalat. Tényleg nagyon jó látni, hogy ennyi és ilyen jó receptet küldötök be, amik ráadásul egészségesek is (hiszen ez a cél), legyen az alapanyag akár málna, akár kelkáposzta, és mindig rosszul éreztük magunkat, hogy ilyen kevés ember kaphat csak díjat.
Ezért ahogy megígértük, hogy cserébe adni fogunk valamit, elhatároztuk, hogy mindenki, aki beküld egy receptet, kapni fog egy pólót! Ráadásul a legutolsó forduló utolsó percéig is lehet nyerni, amellett hogy a zsűri díjára persze mindenki esélyes.
Csak így tovább!
Sziasztok, eltelt egy hét, megint véget ért egy forduló. Ezúttal a gyerekek számára a málnánál és a kivinél kevésbé hálás alapanyagból, a kelkáposztából kellett valamit kihoznotok, de mi egy percig sem féltünk, mert az előző hetekben már bizonyítottatok, és ezúttal is meglepően sok és jó minőségű receptet küldtetek be.
Jó volt látni, hogy az előző hónap tendenciáját folytatva a héten - talán mivel szabadságon vannak - a férfiaknak több idejük volt a főzőcskézéshez.
Az eheti közönségdíjas receptet Maci küldte be, aki magasan nyert (562 szavazattal) egy klasszikus kelkáposztafőzelékkel.
A zsűri dolga persze most sem volt könnyű: az egyik legjobbnak Veruss sajtmártásos kelkáposztás tekercsét találtuk, de nagy kedvenc volt az Ossika merész párosításból született - sajnos méltatlanul kevés szavazatot szerzett - ötletes kelkáposztás-ananászos rétese, ami az egyetlen sütemény volt a receptek sorában, és szívesen megkóstoltuk volna.
Akit viszont többen is első helyre soroltunk, így végül vitán felül heti győztesünk: az egyik legnagyobb kotyvasztó apa, Fernando Torres, aki világbajnokhoz illő stílusban tette közzé Gazpacho de campeónes c. receptjét. Külön értékeltük, hogy nem bontotta le főzéssel a zöldségek C-vitamin tartalmát.
Gratulálunk!
Sok változatos és izgalmas recept érkezett a héten paprika kategóriában, ezért kíváncsian várjuk, hogy melyik nyeri el leginkább az olvasók tetszését, akiknek ezúttal a szokásosnál is nehezebb dolguk lesz. Ne felejtsétek el, hogy ismét egy hét áll rendelkezésre a szavazáshoz!
... közben pedig akár el is kezdhetitek írni a recepteket, a hét témája a sárgarépa.
Előszóként gyors emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a kelkáposztás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, paprikás forduló legjobbjaira!
Közben megtisztítom a kacsamájat. Egy nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, rádobom a rozmaringot, ½ percig magas lángon pirítom, majd hozzáadom a májat is. Mindkét oldalán 6-6 percig pirítom (vigyázni kell, mert néha kilő egy-egy darabka), a végén kissé sózom és tekerek rá egy kevés borsot is. Ha a gyerek már nem baba, a májat flambírozni is szoktam: amikor már majdnem kész löttyintek rá egy kevés konyakot és meggyújtom. Hagyom, hogy elaludjon a lángja, eddigre az alkohol el is illan. Elzárom a lángot és azonnal fogyasztjuk. Rizzsel, sárgarépapürével tálalom.
Sziasztok, ismét eredmények jönnek, de előtte a szervezők vallomása: hihetetlen öröm számunkra, hogy minden fordulóban egyre jobb, bátrabb és ötletesebb kreációkat küldötök be. Legyen szó új versenyzőkről vagy minden héten 5-10 (!!!) receptet beküldőkről, köszönjük a lelkesedést! Gondolkodtunk rajta, hogyan tudnánk mindenkinek valami kis nyereményt vagy jutalmat adni, aki legalább egy fordulóban játszott, erről majd később :)
Most azonban a heti nyertesekről.
A közönségdíjat eddig mindig könnyű volt odaítélni, szerencsére soha nem 1-2 szavazaton múlt az elsőség. Most is ez a helyzet, 467 szavazattal Olíva keleties ízeket merészen kombináló mesereceptje lett az első.
A zsűri viszont mindig szenvedett, hogy kénytelen egyet választani a számos díjra érdemes versenyző közül. Veruss kivimártásos halfiléjét, Évi hűsítő kivis bóléját és Rietta kivis-borsos őzét mindenkinek kiemelten ajánljuk - bár ez utóbbi talán inkább már a nagyobb gyerekeknek való. A győztes recept pedig ezúttal Niki fúziós tejberizse, amihez ugyan valószínűleg nem elég a sarki kis boltba leugrani hozzávalókért, de az elkészítés egyszerűsége és a végeredmény garantált sikere a gyerekek körében bőven ellensúlyozza ezt.
Gratulálunk!
A kelkáposzta meglepő mértékben ihlette meg a tisztelt versenyzőket, köztük az egyre bátrabb séf-apukákat. Hölgyek és urak, egy hétig lehet szavazókat toborozni!
És természetesen izgatottan várjuk az új recepteket, főszerepben a paprikával.
Előszóként gyors emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a kivis fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, kelkáposztás forduló legjobbjaira! Ahogy láttam, az apukák remekeltek ezúttal, tehát mindenki felkötheti a kötényét :)
Bár sokan hiszik, hogy a paprika szó magyar, de sajnos még csak az sem. Ennek ellenére valóban hamar meghonosodott Magyarországon, ahová valószínűleg Széchy Mária (1610-1679) Wesselényi Ferenc gróf felesége hozatta be, és honosította meg.
Szerda este van, a zsűri ismét sokáig tanakodott, de nem húzzuk tovább a második fordulót. A málna is sok-sok találékony anyát ihletett meg - és egy-két hobbiszakács apát is.
A közönségdíj ezúttal sem meglepetés, Mornik mutatós és a nagy melegben igencsak vonzó hideg málnás habbal díszített málnakrémlevese másfélszer annyi szavazatot tudott gyűjteni, mint a második helyezett.
A gasztrobloggerek szívük szerint több nyertest is választottak volna, hiszen Veruss málnarózsás rizspudingja, vagy Judit crème brulée-je teljes izgalmi állapotba hozta őket. Végül azonban úgy döntöttek, hogy Évi málnás pohárdesszertje legyen a hét nyertese, mivel könnyen és gyorsan elkészíthető, ötletes, gyerekbarát és látványos a tálalása.
*SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY*
Mivel a málnás pohárdesszertről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy máshonnan származik, a receptet töröltük és a málnás forduló zsűridíját Flier Juditnak ítéltük a crème brulée-ért.
Gratulálunk!
A kivis felhívásra az eddigieket is felülmúlóan remek receptek érkeztek, döntsétek el, hogy ettől könnyebb vagy nehezebb lesz-e a szavazók dolga :) Egy hétig lehet szavazókat mozgósítani, de érdemes minél előbb elkezdeni.
És természetesen várjuk a további recepteket, a téma: kelkáposzta.
Mielőtt Móni posztjába belevágtok, egy kis emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a málnás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, kivis forduló legjobbjaira! Amint látjátok, egyre jobban beindul mindenki fantáziája, csak így tovább :) És akkor jöjjön Móni:
Négy gyerekem közül hárommal semmi probléma az étkezés terén. Tulajdonképpen mindent megesznek, amit eléjük teszek, na jó, a nagyobbik fiam időnként fintorog, hogy ő nem szereti a gombát, a borsót, ám ha nagyon muszáj, legalább megkóstolja. De ez a kicsi...
Hat és fél éves, és a legyakoribb mondat, ami elhagyja a száját az, hogy "nem ízlik". Mellé bűntudatos arcot vág, persze, és látszik rajta, tényleg kellemetlenül is érzi magát emiatt, de ha egyszer eldöntötte, tartja magát hozzá, hogy "nem ízlik". Tulajdonképpen már magyarázatot is találtam rá, a szuperízlelést, ó, szegény gyerek nem tehet róla, háromszor annyi ízlelőbimbója van, mint az átlagnak, sokkal intenzívebben érez ízeket, főleg a keserűt és az erőset olyasmiben is, amiben az átlagember észre sem veszi...
Rendben. De hogy lehet, hogy valami már akkor nem ízlik, amikor még meg sem kóstolta soha? Dönt a szín, az illat alapján, vagy mert "azt már kóstoltam az oviban", és ha azt felelem, az ovi nem ér, ott másképp főznek, hősiesen legyűr egy falatot, de még szinte a szájában sincs, már telik meg a szeme könnyel, és rázza a fejét, hogy "nem ízlik".
Na, ilyen gyereknek adjon az ember kelkáposztát. Nincs rá sok esély, hogy megeszi, de esetleg egy újabb formában - talán. Így került a látókörömbe az olaszoknál oly kedvelt kenyérleves, méghozzá a Zuppa di Valpelline, azaz a Valpellinei kelkáposztás kenyérleves. Tradicionális recept, az Olasz kulinária című könyvben találtam valamikor; igazából nem is leves, inkább egytálétel, a szikkadt kenyér felhasználásának remek módja, hát legyen.
Az étel megkedveltetéséhez hozzájárul, ha együtt készítjük – mindegyik gyerek segít szívesen, különösen a két kisebbik. A kicsi mossa a kelleveleket, az eggyel nagyobb beteszi a sütőbe a kenyérszeleteket, és aztán az összeállításnál különösen élvezik, amint a rétegek egymásra kerülnek. Bár ilyenkor már átfut a kicsi homlokán az a felhő, amely azt jelzi: komoly kétségei merültek fel az ebéd fogyaszthatóságával kapcsolatban…
A hozzávalók:
1 kisebb fej kelkáposzta
kb. 10 szelet - 0,5 kg szikkadt kenyér
10 dkg húsos szalonna
25 dkg jól olvadó sajt (az eredeti receptben Fontina)
5 dkg vaj
1 l húsleves
majoranna
A kelkáposztát leveleire szedjük, a levelekből kivágjuk a vastag eret, majd mindegyiket jól megmossuk. A kenyérszeleteket sütőben megpirítjuk. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, egy nagyobb edényben kevés olívaolajon elkezdjük kiolvasztani a zsírját, és hagyjuk, hogy egy kicsit meg is piruljon. Ha ez megvan, rádobjuk a kelleveleket, kevés vizet öntünk alá (legfeljebb 1 dl), és fedő alatt kb. 15 percig pároljuk.
Egy jó magasfalú jénai edény aljára kenyérszeleteket teszünk, majd erre terítünk a szalonnás kellevelekből, megszórjuk reszelt sajttal, majorannával, és néhány vajkockát dobunk rá. Ezután újra kenyér, kel, sajt, vaj, fűszer jön, majd az utolsó réteg. A tetejét sajttal és vajjal fejezzük be, az egészet felöntjük húslevessel, lefedjük, és 170 fokos sütőbe tesszük nagyjából egy órára.
Hogy mit szólt hozzá a kicsi? Megkóstolta, na.
Hogy kicsit megmozgassuk a fantáziátokat, íme néhány érdekesség az e heti alapanyagunkról:
- Ahogy azt Kicsi Vú is írta, kiemelkedően magas C-vitamin tartalma mellett fehérjebontó enzimet is tartalmaz, így pépesítve húsok puhítására is használható (még várjuk az első kivis-húsos receptet!)
- A gyümölcsöt először Kínában termesztették, napbarack (jangtao) néven, de később makákóbarack vagy makákókörteként is ismertté vált - a makákó majom után.
- Eredeti angol neve kínai egres volt, de amikor az 1950-es években Új-Zélandról nagyban szállították az Egyesült Államokba, a jobban csengő "melonette"-re, azaz dinnyécskére keresztelték át.
- Ezzel azonban nem ért véget a kivi nevének fordulatos története, ugyanis pár évvel később a dinnyefélékre új vámot vetettek ki Amerikában, ezért az új-zélandi exportőrök a dinnyécske helyett a kiwi madártól kölcsönözték a madárhoz hasonlóan barna, szőrös és gömbölyded gyümölcs máig is nagy sikerű végső nevét.
- Bár szinte mindig meghámozzuk a kivit evés előtt, a szőrös héj nyugodtan megehető. A héj élvezeti értéke nem különösebben magas, rosttartalma annál inkább, nem beszélve arról, hogy a C-vitamin jelentős része is közvetlenül a héj alatt található.
- Új-Zélandon több mint 10 évig próbálkoztak az aranysárga kivigyümölcs nemesítésével, míg végül az 1990-es évek végére sikerült a zöldnél édesebb sárga fajtát kikísérletezni. Ez persze jóval drágább a hagyományosnál.
Kíváncsian várjuk bármilyen színű kiviből készült ételek receptjét :)
Ha pedig az előző, málnás fordulóra küldtél be receptet, jövő szerdáig mozgósíthatod közeli és távoli rokonaidat, ismerőseidet és kollégáidat a szavazásra!
Kedves receptírók és szavazók!
Megszületett az első, karfiolos forduló végeredménye:
- a közönségkedvenc meggyőző fölénnyel, 429 szavazattal veruss "Sajtos-szezámos karfiol roppancs" nevű alkotása lett - bloggereink szerint nem meglepő módon: "gusztusos forma, dekoratív a szezámmag a bundán, gyerekek is élvezik a készítését, és valószínűleg szívesen rágcsálják a kis formás falatokat" - pontosan!
- a zsűri pedig hosszú tanakodás után Olíva "Citromos karfiolkrémjét" hozta ki győztesnek, az alapanyag kreatív megközelítését kiemelve.
Gratulálunk első győzteseinknek!
Ezen felül hatalmas köszönet és dicséret minden receptírónak, jó látni a sok ötletes és gusztusos tálat! Várjuk a további recepteket és buzdítsátok továbbra is kitartóan minden ismerősötöket, kollégátokat és családtagotokat a szavazásra :)
Előszóként gyors emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a karfiolos fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, málnás forduló legjobbjaira!
Vajon te mi jót készítenél kiviből?
A zsűrit nem könnyű befolyásolni, de az ismerőseidet, barátaidat, családtagjaidat és kollégáidat egyszerűen mozgósíthatod, hogy szavazzanak a te receptedre.
Iwiw? Facebook? Network.hu? Fórumok? Hol vannak azok, akik egy kattintással segíthetnek, hogy te nyerd meg ezt a fordulót, vagy akár a fődíjat? Küldj nekik egy szívhez szóló üzenetet, hátha így szerzel több tucat értékes szavazatot :)
A karfiolos receptekre még két napig lehet szavazatokat gyűjteni, tehát még mindenki versenyben van, hajrá!
Azon, azt hiszem kis számú, szerencsés anyukák közé tartozom, akiknek nem igényel több órás koncentrációt és rákészülést a napi menü kitalálására. Nem kérdés, hogy mit adjak enni a majdnem 2 éves R2r-nak, mert mindent megeszik (kivéve a sóskát és a tökfőzeléket, de ezek csak véletlenül kerültek egyszer-egyszer a konyhába, önszántamból ilyesmit nem készítek). Szerencsére mindenevő ez a gyerek. Nem is tudom mi lenne velem, ha ez nem így lenne. 5,5 hónapos koráig csak anyatejet kapott- ezt nagyon görcsösen akartam és rengeteg küzdelemmel, kiborulással végül sikerült elérnem, hogy a mai napig képtelen a kiscsávó a cumisüveggel bármit is kezdeni. Persze most már nem is kell neki, de visszatekintve érthetetlen, hogy miért testesítette meg számomra a cumisüveg a világegyetem legsötétebb ellenségét.
Amikor megkapta az első kanál reszelt almát csaknem az egész kanalat beszippantotta örömében, majd ezt követően nem tudtam elég gyorsan a szájába kanalazni az új ízeket, zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket. Az addig az átlagot éppen megütő, szépen fejlődő, de inkább vékonyka kisfiú hirtelen kikerekedett és bivalyerős lett. Első szülinapjára a családnak vörösboros marhapörköltet, az ünnepeltnek pedig a kedvenc céklás papiját főztem. Egy óvatlan pillanatban a céklás kanál nagy ívű röppályára került - éppen csak elkerüve a fehér szőnyeget, R2r pedig betolt egy egész tányér marhapörköltet. Innentől kezdve nincs külön főzés, turmixolás, pépesítés, csak az a feladat, hogy minden nap valami új finomság kerüljön a tányérba, ha lehet többször is. Ez sem kis kihívás, de a kellemesebb fajta.
Főleg azért, mert vannak házi szabályok, amiket tűzön-vízen át igyekszem betartani és ezek miatt egy-egy kedves távoli ismerős, aki 4-5 szem vajkaramellát igyekszik ismerkedés gyanánt a másfél éves torkán lenyomni már részesült a kevésbé kedves fogadtatásban részemről. Nem vagyok megrögöztt biomama, csak próblom elkerülni a felesleges dolgokat. A felesleges kategóriába tartozik az értelmetlen édességzabálás, a tartósítószerek, állománynövelők, stabilizáló izék. Ennek persze ellentmond, hogy hihetetlenül édesszájú vagyok. Arra teljes mértékben alkalmatlan lennék, hogy kitiltsam az édességet a lakásból - tényleg nem is hiszem, hogy az lenne az üdvözítő út- és mivel nem tudnék ilyen fajta "jó" példát mutatni inkább csak megválogatom, hogy milyen édességet eszünk és mennyit. És így ez már rám is vonatokozik. Nincs dugicsoki a mamának.
Így aztán szép egymásutánban elkészülnek itthon gyerekkorom kedvenc édességei vitaminnal dúsítva, tartósítószermentesen. Ha bele tudom csempészni az uzsonnába a vitaminokat és a rostokat, nyugodtan kerülhet bele egy kis cukor vagy méz is, legyen szó sütiről, pohárkrémről vagy túrós desszertről. A vaníiliás krémtúró így ver mindent, ami boltban kapható és az a jó benne, hogy bármilyen lédús gyümölccsel működik. Télen készülhet ananásszal, kiwivel, mandarinnal vagy mangóval, nyáron pedig bármivel, aminek éppen szezonja van. A málna-mangó a legeslegfinomabb kombináció, nálunk legalábbis ez a nyerő.
Vaníliás krémtúró málnával és mangóval
Recept (4 személyre)
36 dkg túró
1,5 dl tejföl
2 ek méz
1/2 vaníliarúd kikapart magja
2 tálka málna (20 dkg)
2 kisebb, érett mango
4 ek zabpehely
1 ek + 2 tk barnacukor
½ lime leve
A túrót a tejföllel, mézzel és a kikapart vaníliamagokkal tálba teszem és botmixerrel krémesre keverem. Behűtöm.
A mangót meghámozom, kis kockákra vágom. Tálba teszem, összekeverem a málnával, 1 ek barnacukorral és ½ lime levével. Egy tányérral lefedem és legalább ½ órát állni hagyom, hogy a gyümölcsök levet eresszenek és az ízek összeérjenek.
A zappelyhet száraz serpenyőben közepes lángon megpirítom. Amikor elkezd aranybarna színű lenni, elzárom a lángot, de a tűzhelyen hagyom a serpenyőt. Megszórom 2 tk barnacukorral alaposan összekverem - a cukor ráolvad a zabpehelyre, karamellizálódik ½ perc alatt. Amint ez megtürténik, egy tálkába szedem.
Desszertespoharakba rétegezem a gyümölcsöt, rá a krémtúrót, majd a tetejére szórom a zabpelyhet. Málnával díszítem.
Visszatérve a túrókrémhez: a málna és a mangó a maguk kb. 30-30 mg/100 g C-vitamin tartalmával nem tartoznak az élmezőnybe a gyümölcsök között - az eper és a papaya pl. sokkal előkelőb helyen állnak - de azt hiszem így is nagyon jó szolgálatot tesznek a napi vitaminszükségletünk biztosításában, főleg, hogy nyersen kerülnek az ételbe és azért mégiscsak egy uzsonnáról van csak szó – ideális esetben sok jót eszünk még egy nap alatt. Mangót sok helyen lehet kapni, tapasztalataim szerint néha még a nagy hipermarketekben is érdemes megvenni. Amire figyelni kell a vásárlásakor: a héja legyen feszes és fényes, minél pirosabb színű. A gyümölcs legyen puha, de nem löttyedt - a kemény mangót teljesen felesleges megvenni, nem lesz finom és inkább megrohad, mint hogy beérjen – az érett mangónak erős, parfümös illata van. A desszertért amúgy dicséretet várok a dietetikusoktól, mert szerintem benne van minden, ami finom és egészséges: túró, zabpehely, gyümölcs és ha már cukor, akkor az méz és egy kicsike barnacukor formájában. Az anyukáktól pedig azért, mert 10 perc alatt elkészül. Hm?
Kattints: mi a te kedvenc málnás recepted? Nem csak desszertek jöhetnek :)
Emlékeztető: elindult a szavazás az előző, karfiolos forduló legjobbjaira!
Sziasztok!
Nagyon örülünk az eddig beküldött recepteknek, szerdáig várjuk a további karfiolos finomságokat.
Szerdán láthatjátok majd az összes beérkezett receptet, és aznap indul majd a szavazás is. Tehát ha ebben a fordulóban küldtél már be receptet, addigra mozgósítsd ismerőseidet, hogy minél többen szavazzanak majd rád!
A következő forduló alapanyagát még nem árulnánk el, de egy kicsit súgunk: bogyós gyümölcs lesz, ami mostanában érik, 100 grammjának C-vitamin tartalma 30 mg.
(fotó via)
Vannak olyan szerencsés szülők, akiknek a gyereke megeszik minden gyümölcsöt és zöldséget, nem válogat, sőt, vannak kedvencei is. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk Dáviddal, volt egy olyan év kiscsoportos óvodás korában, amikor csak főtt tésztát volt hajlandó enni az oviban olívaolajjal, esetleg üres rizst ünnepnapokon, de itthon se akart sok mindent magához venni a húslevesen és zsömlén kívül, külön bosszantva minket azzal, hogy a bolti zsömlét jobban szerette, mint a házit.
Ilyenkor a nagyszülők se könnyítik meg az ember életét, az ugyanis nem segítség, hogy minden nap elmondják, hogy te kislányom mindent megettél ennyi idős korodban, és szegény gyereknek pont most lenne szüksége mindenféle vitaminokra. Pont most, és máskor is természetesen.
Szerencsére a háziorvos nem ijedt meg túlságosan, csak türelemre intett minket.
Akkor jöttünk rá, hogy ha Dáviddal főzünk együtt, akkor már csak tisztességből is megkóstolja, amit főzött. Így sokszor pont addigra készült el a vacsora, mire fürdeni kellett menni, de mégy gyorsan evett belőle legalább pár falatot, és nekünk is jó lecke volt, hogy nem szabad siettetni a dolgokat, ha éppen elcsodálkozik azon a gyerek, hogy milyen csodálatos is egy karfiol, hiába van fél nyolc.
Lassan, napról-napra, egyre több mindent hajlandó volt megkóstolni, mostanra pedig, a hatodik születésnapjára olyan ételekről is komoly kiselőadást tud tartani, amiket még soha nem kóstolt.
Egyik nagy kedvencünk a sajtos-petrezselymes karfiol lett annak ellenére, hogy se a karfiolt, se a sajtot nem hajlandó más formában megkóstolni.
A karfiol C-vitamin tartalma nem a legmagasabb, de egy hat év körüli gyerek szükségletét már 10 dekája fedezi, természetesen nyersen. Ősszel ugyanez az étel elkészíthető brokkoliból is, a brokkoli kétszer annyi C vitamint tartalmaz, mint a karfiol. Az igazi vitaminbomba viszont a petrezselyem! Tíz dekában 133 mg található, és a petrezselymet egy salátában apróra vágva is könnyen megetethetjük a gyerekkel nyersen!
Nálunk a zöldséget, kevés segítséggel mindig Dávid mossa. Utána is figyel, ha van kedve, vagy mást játszik kint a konyhában, de az összeállításnál újra ott toporog, hogy ő kapcsolhassa be a turmixot, vagy szórhassa az étel tetejére a sajtot.
Hozzávalók 4 személyre
A karfiolt rózsáira szedjük, és lobogva forró, sós vízbe dobjuk 3 percre. Kivajazunk egy tűzálló tálat, ennek az aljára halmozzuk a karfiol kétharmadát. A maradékot a petrezselyemmel, tejszínnel, tejjel és a liszttel elturmixoljuk. Felforraljuk, és belemorzsoljuk a kéksajtot is. Ha kell, utána sózzuk, és borsozzuk. Ráöntjük a karfiolra, majd megszórjuk reszelt sajttal. Az egész tetejére apró kockákra vágott fehérkenyeret, és vajat teszünk, majd 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk.
Kb. 20 perc alatt készül el. Akkor jó, ha tűvel megszúrva a karfiol már puha, de a külső burka picit még roppan.