Előszóként gyors emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a kelkáposztás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, paprikás forduló legjobbjaira!
A sárgarépa állítólag minden gyerek kedvence. Erről nehezen tudok döntést hozni, mert az való igaz, hogy még soha nem okozott problémát a sárgarépa elfogyasztása, de ez szinte minden másra is igaz a majdnem 2 éves kisfiunk esetében. Eleinte okozott fejtörést bőven a répa, mert mindenhol azt olvastam, hogy sárgarépát már a hozzátáplálás során egészen korán adhatunk a gyerek kezébe rágcsálni. Az én agyamnak feldolgozhatatlan volt, hogy egy teljesen fogatlan kisbaba hogyan rágcsál el egy darab répát. Még főtt állapotbában se tudtam elképzelni. Ugyanúgy, mint ahogy a kiflicsücsköt sem. Aztán rávettem magam és a nagy attrakció közben a kiflicsücsök a kisfiam szájpadlására ragadt és ő öklendezni kezdett. Maradtunk a pépes ételeknél egy jó darabig.
Aztán a pépekre gyorsan nemet mondott a gyermek, de érdekes módon most nagy reneszánszukat élik megint. Olvastam egyszer egy cikkben (biztos a brit tudósok kutattak ezügyben is), hogy a gyerekek jobban szeretik, ha az ételek felismerhető formában kerülnek a tányérjukra, vagyis a répa legyen répaformájú, a borsó zöld és gömbölyű, a karfiol pedig rózsás. Ezt abból a szempontból alátámaszthatom, hogy mostanában R2r midenről, amit nem ismer fel, megkérdezni, hogy mi is az pontosan. A válasz ismeretében boldogan kanalazza aztán be a falatokat a tányérjáról.
Meglepő módon a sárgarépapüré nem a babakonyhából került át a felnőttek étrendjébe nálunk, hanem épp fordítva. Egy külföldi ismerősömnél ettük egyszer köretnek és annyira megtetszett, hogy azóta mindenféle ízesítéssel, vagy csak simán önmagában, gyakran készítem. A sárgarépa gazdagon tartalmaz mindenféle vitamint, C-vitamin tartalma is említésre méltó, de ha májjal tálaljuk, kifejezetten C-vitamindús ebédet kapunk. A máj a zöldségek és gyümölcsök mellett a legjobb C-vitamin forrás.
Gyömbéres sárgarépapüré serpenyős kacsamájjal
½ kg sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
1 cm-es darab gyömbér
4 ek tejszín
½ ek vaj
só
1,5 dl víz
½ kg pecsenye kacsamáj
só
frissen őrölt bors
kis ágacska rozmaring
1 ek vaj
A sárgarépát megpucolom, feldarabolom. A fokhagymagerezdeket megpucolom, összetöröm, a gyömbért megpucolom, lereszelem. Mindet közepes lábosba teszem, felöntöm a vízzel, kissé megsózom és közepes lángon 15 perc alatt puhára párolom. Elzárom a lángot, a tejszínt és a vajat a sárgarépához adom, az egészet botmixerrel simára turmixolom.
Közben megtisztítom a kacsamájat. Egy nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, rádobom a rozmaringot, ½ percig magas lángon pirítom, majd hozzáadom a májat is. Mindkét oldalán 6-6 percig pirítom (vigyázni kell, mert néha kilő egy-egy darabka), a végén kissé sózom és tekerek rá egy kevés borsot is. Ha a gyerek már nem baba, a májat flambírozni is szoktam: amikor már majdnem kész löttyintek rá egy kevés konyakot és meggyújtom. Hagyom, hogy elaludjon a lángja, eddigre az alkohol el is illan. Elzárom a lángot és azonnal fogyasztjuk. Rizzsel, sárgarépapürével tálalom.
