Ahogy az lenni szokott, ma hirdetünk eredményt a sárgarépás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, áfonyás forduló legjobbjaira!
Tudtátok, hogy a '30-as években Amerikában a Popeye-rajzfilmsorozat hatására harmadával megnőtt a spenótfogyasztás? És azt, hogy azért a téveszméért, miszerint kiugróan magas a vastartalma, egy XIX. századi tudós okolható, aki egyszerűen elírt egy tizedesvesszőt?
Persze, ettől még a spenót remek zöldség, mert többek között tartalmaz kálciumot, káliumot, magnéziumot, A-, B2-, B6-, C-, E-, K-vitaminokat, mangánt, folsavat, niacint, szelént, sőt, még Omega-3 zsírsavat is... Hát ezek után milyen szülő az olyan, aki nem eteti meg gyermekével ezt a csodanövényt?
A gyermekek azonban általában nem rajonganak a spenótért. Talán a színe, talán a közétkeztetés tehet róla, de nem reprezentatív felmérésem szerint tízből nyolc gyerek gondolkodás nélkül, visszakézből vágja rá a "Szereted a spenótot?" kérdésre, hogy "utálom". Nálunk itthon az arány kicsit jobb, négy gyerekem közül kettő megeszi, egy elnyammog belőle néhány falatot, ha nagyon muszáj, és egy teljesen elutasító. Persze, ez a főzelékre vonatkozik.
Új ösvényeket kell hát vágni, valami alternatívát kell kitalálni a spenótszörny fogyaszthatóvá tételére; mondjuk mi lenne, ha juhtúróval, krémsajttal keverve, levelestésztába tekerve, csigaként sütve kínálnánk, mint holmi nasit...?
Így már mindjárt más.
Hozzávalók:
2 csomag leveles tészta (tekercses, 275 g/db)
5 dkg vaj
75 dkg friss spenót
2 tojás sárgája
10 dkg krémsajt
10 dkg juhtúró
só
bors
szerecsendió
A spenótot megtisztítom: a vastagabb ereket egyszerűen kitépem a levelekből, majd alaposan megmosom, lecsepegtetem. Vajon néhány perc alatt megpárolom, és amikor teljesen összeesik, botmixerrel pürésítem.
Egy tálban összekeverem a tojássárgákat, a krémsajtot és a juhtúrót, sózom, borsozom, és reszelek bele némi szerecsendiót. Beleforgatom a közben nagyjából kihűlt spenótot.
Előmelegítem a sütőt 190 fokra. Kitekerem a levelestészta-tekercseket, elosztom rajtuk a masszát, majd a hosszabb oldalánál feltekerem a két téglalapot. A hengereket egy centi széles csigákra vágom, majd sütőpapírral borított tepsire helyezem őket egymástól kb. két centi távolságra, mert sülés közben megnőnek. Fél óra alatt szép pirosra sütöm a csigákat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
