Praktikák sok gyerekhez: kelkáposztát a finnyásnak

Hozzászólás (3 ) // kelkáposzta

Mielőtt Móni posztjába belevágtok, egy kis emlékeztető: ma hirdetünk eredményt a málnás fordulóban beérkezett receptek versenyében, és ma indul a szavazás az előző, kivis forduló legjobbjaira! Amint látjátok, egyre jobban beindul mindenki fantáziája, csak így tovább :) És akkor jöjjön Móni:

 

Négy gyerekem közül hárommal semmi probléma az étkezés terén. Tulajdonképpen mindent megesznek, amit eléjük teszek, na jó, a nagyobbik fiam időnként fintorog, hogy ő nem szereti a gombát, a borsót, ám ha nagyon muszáj, legalább megkóstolja. De ez a kicsi...


Hat és fél éves, és a legyakoribb mondat, ami elhagyja a száját az, hogy "nem ízlik". Mellé bűntudatos arcot vág, persze, és látszik rajta, tényleg kellemetlenül is érzi magát emiatt, de ha egyszer eldöntötte, tartja magát hozzá, hogy "nem ízlik". Tulajdonképpen már magyarázatot is találtam rá, a szuperízlelést, ó, szegény gyerek nem tehet róla, háromszor annyi ízlelőbimbója van, mint az átlagnak, sokkal intenzívebben érez ízeket, főleg a keserűt és az erőset olyasmiben is, amiben az átlagember észre sem veszi...


Rendben. De hogy lehet, hogy valami már akkor nem ízlik, amikor még meg sem kóstolta soha? Dönt a szín, az illat alapján, vagy mert "azt már kóstoltam az oviban", és ha azt felelem, az ovi nem ér, ott másképp főznek, hősiesen legyűr egy falatot, de még szinte a szájában sincs, már telik meg a szeme könnyel, és rázza a fejét, hogy "nem ízlik".


Na, ilyen gyereknek adjon az ember kelkáposztát. Nincs rá sok esély, hogy megeszi, de esetleg egy újabb formában - talán. Így került a látókörömbe az olaszoknál oly kedvelt kenyérleves, méghozzá a Zuppa di Valpelline, azaz a Valpellinei kelkáposztás kenyérleves. Tradicionális recept, az Olasz kulinária című könyvben találtam valamikor; igazából nem is leves, inkább egytálétel, a szikkadt kenyér felhasználásának remek módja, hát legyen.


Az étel megkedveltetéséhez hozzájárul, ha együtt készítjük – mindegyik gyerek segít szívesen, különösen a két kisebbik. A kicsi mossa a kelleveleket, az eggyel nagyobb beteszi a sütőbe a kenyérszeleteket, és aztán az összeállításnál különösen élvezik, amint a rétegek egymásra kerülnek. Bár ilyenkor már átfut a kicsi homlokán az a felhő, amely azt jelzi: komoly kétségei merültek fel az ebéd fogyaszthatóságával kapcsolatban…

 

A hozzávalók:
1 kisebb fej kelkáposzta
kb. 10 szelet - 0,5 kg szikkadt kenyér
10 dkg húsos szalonna
25 dkg jól olvadó sajt (az eredeti receptben Fontina)
5 dkg vaj
1 l húsleves
majoranna

A kelkáposztát leveleire szedjük, a levelekből kivágjuk a vastag eret, majd mindegyiket jól megmossuk. A kenyérszeleteket sütőben megpirítjuk. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, egy nagyobb edényben kevés olívaolajon elkezdjük kiolvasztani a zsírját, és hagyjuk, hogy egy kicsit meg is piruljon. Ha ez megvan, rádobjuk a kelleveleket, kevés vizet öntünk alá (legfeljebb 1 dl), és fedő alatt kb. 15 percig pároljuk.
Egy jó magasfalú jénai edény aljára kenyérszeleteket teszünk, majd erre terítünk a szalonnás kellevelekből, megszórjuk reszelt sajttal, majorannával, és néhány vajkockát dobunk rá. Ezután újra kenyér, kel, sajt, vaj, fűszer jön, majd az utolsó réteg. A tetejét sajttal és vajjal fejezzük be, az egészet felöntjük húslevessel, lefedjük, és 170 fokos sütőbe tesszük nagyjából egy órára.

Hogy mit szólt hozzá a kicsi? Megkóstolta, na.

Ti hogyan etetitek meg a kelkáposztát a gyerekkel?

A bejegyzés trackback címe:

https://c-generacio.blog.hu/api/trackback/id/tr252150214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajnoca79 2010.07.14. 13:51:18

Mi Frankfurti levesként, Rakott kelkáposztaként, Kelkáposzta főzelékként. ... bár biztos van más is, de utóbbi kettőhöz van egy - egy sztorim.

Rakott kelkáposzta:
Anno a volt férjem készített egy jó adagra valót a családnak. Nem nagyon ettem, mert ... nem is tudom miért. :-) ekkor körünkben volt még a nagypapája és együtt ültünk le enni 3-asban. Nem kértem, de ettem belőle. ... olyan jól sikerült, hogy a nagypapa csak ennyit mondott a volt anyósomnak, hogy ' A lány nem kért enni, de 3x is szedett!".
azóta eszem meg én is és már az új családomnak én készítem el azokat amiket eltanultam az élet során.

Kelkáposzta főzelék.
Ez is volt férjhez kötődik. ... de csak azért, mert ezt szerette és én akkor csináltam neki először életemben.
Keresztfiunk éppen nálam volt egy napot mikor mi már válófélben voltunk. Szerveztünk egy közös napot és életemben először készítettem Nekik kelkáposzta főzeléket. Olyan jól sikerült - és nem csak azért ízlett neki, mert kedveskedni akart - hogy az egész elfogyott és a keresztfiunk is evett belőle, pedig neki sem volt a legkedvesebb étele. Sőt, nekem is nagyon bejött. :-D

Mi így, ilyen formában esszük. :-)

PraktikásMaimoni 2010.07.14. 14:35:37

Igazából nálunk frankfurti levesként és rakott kelként "adható el" ez a zöldség, de gondoltam, kipróbálok valami újat...

vitadmin 2010.07.14. 15:34:07

@Hajnoca79: a régi, jól bevált recepteket is fel tudja dobni egy-két ötletes újítás. Szokatlan fűszerezés, kreatív tálalás, kiegészítés váratlan hozzávalókkal...
Ne fogjátok vissza magatokat, írjatok: c-generacio.net
süti beállítások módosítása